Ott tartunk, hogy 2018 tavasza van, közgyűlés leokézta, hogy garázdálkodhatok az udvaron. Én, mint a kisangyal, tájékoztattam előre e-mailben, szóban a kedves lakóközösséget, gyerekek ezt meg azt tervezem, így meg úgy, ilyen növényeket stb stb.

Most itt zárójelben megjegyzem, hogy nem, nem 100%-osan egyöntetűen támogatnak, van, akivel kifejezetten meggyűlt a bajom, de nem szeretném rá pocsékolni a szót, ez a blog nem arról szól. Megkeseredett embereket, akik élvezik azt, ha másokat bánthatnak, sajnos több helyen is lehet találni.

Térjünk vissza az árnyékos ágyásra, itt van róla a munka kezdetén egy kép:

Ez a zöld háló egy lakó magánakciója volt, nekem nem tetszik, ezt meg is mondtam nekik. Az omló vakolat miatt tetették fel, de mögötte meg továbbra is hullik, szóval inkább le kellett volna veretni a vakolatot, és a téglafalat szépen be lehetett volna futtatni. A fal tetején borostyán próbálkozik illetve vadszőlő. Jobbra vérszilva, és még jobbrább az orgona sor.

Egyik jóbarátomat, Ábelt kértem fel segítőnek, mert egy 10 hónapos gyerekkel nem olyan egyszerű a kertészkedés, legalábbis kell valaki, aki szórakoztatja és figyeli, hogy ne egye a gazt. A férjem meg nem egy nagy kertész, ő lenyírja a füvet és ennyi, persze büszke rám, meg szereti amit csinálok, de neki nem ez a hobbija. Ábel egyébként nem jár be munkahelyre dolgozni, úgyhogy időnként el tud jönni 1-1 napra besegíteni. Az ásás nagy részét ő csinálta, úgyhogy innen is köszönöm neki!

2018. májusában álltunk neki a nagy munkának, olyan 4 méter hosszú szakaszról szedtük fel a gazt és ástuk fel a földet. Bevallom azt a vérszilvát kivágtuk. Minimális fényt szerettem volna biztosítani a növényeknek, és ő volt az ára. Egy magas eperfa egyébként nő itt az ágyásban, na az ő narancssárga gyökereivel küzdöttünk, mint a fene. A gyöngyvirág is borzasztóan elszaporodott, meg a borostyánnal vívtunk gigászi csatát.

Talán másfél ásómélységig ástuk ki teljesen a földet, ezt egy halomba gyűjtöttük, és talán 4 zsák 50 literes virágföldet dolgoztunk bele illetve 2 zsák érett szürkemarhatrágyát.

Mindeközben komposztládákat/kereteket is intéztem, mert a zuglói önkormányzat ingyen komposztkereteket biztosít a helyieknek, egy társasház azt hiszem max. négyet kérhet, mi kettőt igényeltünk. A közös képviselő volt olyan jófej, és végigülte a fejtágítást :) Én küldtem egy köremailt, hogy mi kerülhet a komposztálóba, meg ki is ragasztottam a ládák mellé, de persze az időjárás már réges rég eltüntette a papíromat.

Röviden: konyhai zöldhulladék, kávézacc, tea, lenyírt fű, nyesedék, lomb, kerti hulladékok, használt virágföld, gyapjú, papír mértékkel, hamu. A lényeg, hogy legyen megfelelő arányban a zöld és a barna hulladék, tehát a nedves és a száraz. Akinek van aprítója, annak érdemes pl. a nyesedékeket leaprítani, hogy le tudjon bomlani.

Amit tilos, az kb. a főtt ételek, kenyér. A gazokat én belerakom, de nem jó gyakorlat, de égetni meg nem égetünk. De ugye ezek visszakerülhetnek simán az érett komposzttal a földbe. Amit gyűlölök és nem teszek bele, az a bálványfa, de ezt már írtam, hogy iszonyú sok van itt a környéken és utálatos egy növény.

A földről: na ez is mutatja, hogy a megkeseredett lakótársunk mekkora kertész szaktekintély, mert mikor erről beszéltem vele, hogy itt milyen a föld, akkor panaszkodott, hogy tiszta agyag. Na csak elárulom, hogy totálisan homokos, mint a legtöbb építési területen. A homokkal az a baj, hogy nem tartja meg a nedvességet, se a tápanyagokat, tehát nyáron könnyen kiszáradnak a növények, és így bár földjavítással lehet segíteni az ügyön (pl. érett kerti komposzt, érett istállótrágya bedolgozása), figyelni kell, hogy melyik növény hol érzi jól magát.

Szerintem azért hiszi, hogy agyagos, mert ugye totál tömött, nem volt megmunkálva sosem.

Az ágyást egyébként kövekkel, madzaggal jelöltük meg, és egy kissé elkeskenyedő területet lőttünk be, kicsi ívvel. Nekem az eredeti álmom az volt, hogy kis buxusok szegélyezik az ágyást.

Az OBI tényleg sokat segített, hogy hol is induljak el az árnyékos ágyásnövényekkel.(https://www.obi.hu/otletek-tanacsok/garden-and-leisure/landscape-gardening/gardeninspiration/arnyekos-agyas/)

A tunderkertje.hu oldalról rendeltem a növények többségét akkoriban. Mindegyik évelő. A disznovenywebaruhaz.hu hozta ki a trágyát és 3 Vinca majort, azaz nagy meténget. A meténget helyeztük el először, ennek az a célja, hogy talajtakaró legyen.

És akkor hadd kezdjem azzal, hogy mit rontottam el! Sajnos a pettyezett elhelyezés, az, hogy a költségek miatt csak 1-1 db tövet vettem 1-1 fajtából, az inkább okoz botanikai kert/ágyás érzést. Mára már egészen harmonikus, de ha valaki most vág bele, inkább ültessen csoportosan, 3-4 tövet egymás mellé, a természetet utánozva.

Szóval lett 3 meténg. Bal szélen az eperfa.

A többi növény pedig:

A fehér foltok az eperfa termései.

És akkor itt éles váltás, mert az első évben azt éreztem, hogy ezekkel a növényekkel alig történik valami, télen sejtelmem sem volt, hogy élnek-halnak-e, aztán idén már nagyszerűen néztek ki. Úgyhogy bemutatom őket egyenként, meg majd idei fotókkal, hogy most hogy néz ki az ágyás.

Hunyor - Helleborus orientalis 'SP Martha' - ahh, hát ez mennyire csodálatos növény! Az van, hogy hihetetlen korán virágzik, március elején itt a mélyárnyékban, és hihetetlenül hosszan virágzik. Hunyort mindenhova! Mérgező növény. A levelei is szépek, üde zöldek, nagyok. Van, aki levágja a leveleket, hogy jobban élvezhesse a virág látványát, van, aki a virágokat leszedi és a fejeket vízen úsztatja asztaldíszként. A hunyor hajlamos az elfajzásra, viszont pont emiatt nagyon könnyen lehet vele nemesítőt játszani. Na hát nekem/nekünk 1 db van (haha), de majd lesz még. Igazi kis szépség.

Nemes májvirág - Hepatica americana

Igazi kis csodavirág, nem tudtam ellenállni a szépségének, ez is egy kora tavaszi virág. Kékeslila virágot hoz, és csak utána jönnek a levelek. Persze annyira pici, hogy le kell guggolni hozzá, de kora tavasszal mi mást csinálna az ember, mint nagyítóval böngészi a zsenge hajtásokat, kezdeményeket, az élet jeleit. Hogy HÁ! Ez is túlélte!

Nagy szívvirág - Dicentra spectabilis

Micsoda klasszikus szépség. Édesanyám szerint az öreglányok kertjeiben látta mindig. Pedig nem gondolnám amúgy öregesnek, ahogy a neve is írja, szív alakú virágokat hozó évelő, ami már nyár elején el is hal, slussz-passz-pussz, megszépítettem hűvös tavaszi napjaidat, s viszlát jövőre. Kicsit magasabb növény az eddigieknél, talán 60-80 cm-re is megnő, de az itteni szerintem nem volt több 40-nél. Elvileg hosszú életű évelő. Van fehér változata is, én rózsaszínre szavaztam.

Vinca major - nagy meténg

Erről az előbb volt szó, itt van róla kép is, ez idei kép már. Engem rendszeresen megtréfálnak a növényküldő szolgálatok, most pl. 2 kék mellett kaptunk egy fehéret. De cuki mindenesetre. Nem olyan vadul nő a meténg, inkább a töveknél csoportosulnak a virágok, de szerintem pár év és egészen szépen befutja az üres területeket. Ez is korán virágzik, mint kb. a szívvirág. (időrendben haladok ám virágzás szempontjából a növényekkel)

Nagyvirágú tündérvirág - Epimedium grandiflorum ’Lilafee’

Carol Klein óriási epimedium rajongó, engem is lenyűgözött a tündérekre hasonlító virágzat, hát mennyire kis cuki már! Viszont, mint a tavasziak többsége, nem virágzik olyan hosszan, úgyhogy inkább egy illanó álomra emlékeztet. De a levelei is aranyosak, úgyhogy az év többi részében lehet bennük is gyönyörködni, mértékkel.

Na és ez most ciki, de le se fotóztam.

Álljon hát itt egy stock fotó!

Chamaemelum nobile - római kamilla

Ez egy totálisan random választás volt, és meglepően jól elvan az ágyás szélén! Kis picúrka, és valami mennyei illattal. Nem a klasszik kamilla illatot érzem rajta, édes kicsi fehér virágai vannak. A hosszú szárakat, miután elvirágzott, vissza szoktam vágni. Ja igen, az eddigi növényekkel az égvilágon semmi dolga nincs a kertésznek, kivéve tőosztás, de úgy év közben kb. 0 velük a munka.

Na és ha már a fenti képre rákerült, akkor álljon itt a két árnyliliom és a tűzeső története, amiket a Miutcánkról kaptam (miutcank.hu) egy Tisza István tér körül lakótól. Az árnyliliomokat imádják a csigák, de annyi nincs, hogy ezeket a hatalmas urakat elpusztítsák. Élénk fehér, elegáns virágokat hoznak, és igazából egy árnyékos ágyás elengedhetetlen darabjai. Ezt a nagyot a képen (bal oldalán amúgy a tündérvirág nyomorog), ősszel vagy tavasszal osztani fogom, mert kicsit kinőtte magát. Még kaptam egy páfrányt is, de az tavasszal elindult, aztán szerintem a szárazság miatt kidöglött. Ezt az ágyást direkt öntözöm keveset, mert hűvös, nedves a talaja. 

Árnyékliliom - Hosta ’Cherry Berry’

Egy másik hosta, ezt viszont rendeltem. Hmm, nem is tudom, annyira nem nagy durranás. Vagyis ezekhez a nagyokhoz képest nehéz felnőni. Keskeny kis levelek, de csíkos, ami feldobja az ágyást. Lilás virágot hoz, az klassz benne. Kicsit későn indult meg idén.

Tollbuga - Astilbe - aka csótárvirág

Na ezek must have, ha árnyékos helyről van szó. Én 2-2 tő rózsaszínt és fehéret rendeltem, a rózsaszín most vagy rosszul érzi magát, vagy amúgy is olyan nyomott példányokat kaptam, nem tudom, de a fehér, az csúcs. Olyan szép a levélzete, izgalmas, de a fő ékessége a buga, mint a tollseprű. Ráadásul bár elvirágzott, de így kopott zölden is olyan szép. Megsúgom, hogy dugvánnyal próbálkoztam, de semmi értelme nem volt, tőosztással lehetne szaporítani. Ezzel úgy vagyok, hogy még még még, ennyi nem elég.

Borzas púpliliom - Tricyrtis hirta 'Miyazaki'

Az év meglepetése. Gazdag, dús növényzet, kissé sáslevelű, késő tavasszal indul meg aztán ősszel pöttyömnyi virágokat hoz, de olyan izgalmasak, mint az orchideák. Képem egyelőre a levélzetről van.

Tűzeső - Heuchera

A tűzesőt is ajándékba kaptam, ez is egy gigászi példány. Mélybordó, gyönyörű levelek, magas, izgalmas virágok. Szerintem ez is egy olyan növény, ami nélkül nincs árnyas ágyás. Sokféle színváltozata van, tehát akár egy nagy kompozíciót is lehet belőle alkotni. Neki sincsenek túl nagy igényei, és egész évben díszít. Vágott virágként is érdemes kipróbálni, lazítja a csokrokat.

Kerti hortenzia - Hydrangea macrophylla

Az ágyásba került hortenzia is, ezek körül egyet egy évig kaspóban neveltem, az nagyon nagyra nőtt, de ami furcsa volt, hogy olyan bazi nagy virágokat hozott, hogy ki kellett karózni, és hamar el is száradtak. Szóval nem tudom, mi volt itt a bibi. Illetve Aldiban vettem egy kicsi akciós hortenziát, a levélzete üdezöld, nagyon tetszik, de nem tudom, lesz-e rajta virág. Hortenziával azért érdemes próbálkozni, mert nagyon kevés virág van így tavasz végén, nyár elején, ami árnyékban ilyen színes virágokat hoz.

Kúszó hortenzia (Hydrangea petiolaris), bugás hortenzia (Hydrangea paniculata)

A bugásról nem ejtenék sok szót, úgy tűnt, hogy nem éri meg 2019-et, de végül összeszedte magát és kb. a kiszáradt ágakon hozott új hajtásokat. Most van két hosszú ága, de még nem virágzik. A kúszó hortenzia pedig azért fantasztikus, mert kb. egyike annak a 2-3 virágzó növénynek ami befut egy északi fekvésű falat. Léggyökerekkel kapaszkodik. Ez itt északkeletre néz, nagy reménységeim vannak iránta. Ábel csinált ide egy csillag alakú futtatót, viszont ami jó hír, hogy ez a növény nagyrészt megtámasztja saját magát, szóval nem kell apácarács, vagy ilyen komoly támasztékrendszer neki. Beszámolok még róla, hogy hogy halad.

 Hozzáteszem, a kúszó hortenzia miatt tolt le a nyugdíjas házaspár, akik ezt a zöld hálót csináltatták, hogy én aztán ne futtassak semmit se erre a hálóra, mert attól rettegnek, hogy a növények kikezdik a hálót és lerántják az egészet. Hát, nos, szerintem nem fogják lerántani, illetve első körben le kellett volna veretni a vakolatot, és lett volna egy klassz, befuttatható téglafal.

Erről van egy másik sztorim is, mert a parkoló kezdetén lévő omló, málló vakolatot leverték a szakik, április-május táján, a közgyűlésen meg ment az ájuldozás, hogy hej de ronda a fal, a csupasz tégla, mi lesz azzal, blabla, mert 2 éve kb. ledugtak x méterenként vadszőlőt a fal tövébe, de az csak a földre terült el, meg senki se gondozta kb, aztán persze júniusra meg olyan óriási ütemben jött át a szomszéd telekről a falon át a vadszőlő, hogy valami gyönyörű függönyként omlik rá a falra. Persze egy-két dolgozó, aki ezen a részen parkol, fogta magát és visszalendítette a vadszőlőt a túloldalra (talány, hogy hogyan), úgyhogy most kissé foghíjas. Vicc az egész.

Hagymások

A hagymások az egy külön fejezet kéne, hogy legyen, mert a kertnek egy további dimenziót adó csoportjáról van szó. Ugye tél végén, tavasszal lehet gyönyörködni a nagy semmiben, ha nincsenek hagymások. Szerintem nagyon olcsóak mondjuk ezekhez az évelőkhöz képest, és olyan hatásuk van a tél végi depressziós időszakban, mint semmi másnak.

Kockásliliom - Fritillaria meleagris

A kockásliliomba Monty Don szerettetett bele. Szerintem egyrészt a GW epidózok (Gardeners' World) során találkoztam ezzel a csodanövénnyel, másrészt a Gardening at Longmeadow c. könyvében is ódákat zeng róla, nem hiába. 25-30 cm-re megnövő, kecses, különleges növény. Csak néhány hosszú szálú hajtást hoz, a tetején pedig a kígyófejre / még nyílás előtt / (angolul Snakeshead Fritillary) emlékeztető virágot csodálhatjuk. Kockás!!! Hány növényt ismerünk, ami kockás virágot hoz? Szóval rendkívül elegáns, én magokat is ajándékoztam az egyik fejből anyukámnak. Mondjuk vicces volt, mert fogtam a még zöld fejet, leszedtem, felhoztam, leraktam a cipőtároló dobozra, aztán pár nap múlva meg szétrobbant, megsárgult tok, sok-sok mag várt, én meg elgondolkoztam, hogy mi is történhetett. Elfelejtettem borítékolni, de azért sikerült összeszedni őket. Azt hiszem olyan 10-15-ös csomagban vettem a hagymáit, ősszel ültettük el, és szépen ki is keltek.

Krókusz - Crocus

Ódákat is lehetne zengeni róla, tüneményes kis hagymás. Sárga, fehér, lila és cirmos színekben pompázik, tavaszköszöntő. Picike, kb. 10 cm-re nő. Mivel bújásakor kb. semmi sem nőtt még ki, így nyugodtan lehet egy ágyás belső részeire is ültetni. Monty Don szerint 1000 krókusz kell a hatás eléréséhez, hát én egy 100 db-os botanikai csomagot vettem, és így is látványos. Nekem azért is kedves a krókusz, mert amikor ősszel elütettük őket, a kislányom akkor volt 1 éves, és igazán lelkesen segített. Leguggolt velem az ágyásba, én ezzel a hagymaültető kis pisztolyszerűséggel fúrtam a lyukakat (töredelmesen bevallom, nem mindig sikerült a javasolt 3x a hagyma nagysága mélyre ültetni), ő pedig dugdosta a hagymákat, néhol fejjel lefelé, néhol oldalasan. Igazán kedves emlékem. Amikor kikelnek, olyanok, mint a kis mécsesek.

A krókuszt, miután elnyílt, érdemes pár hétig még békén hagyni, nem levágni a hajtásait, mert ezzel is gyűjti az erőt a hagymája, és így biztosítható, hogy jövőre is szép legyen. Egyébként ez minden hagymásra igaz, hagyni kell töltődni, erőt gyűjteni. Nagyjából 6 hét után lehet rendbe tenni, ha zavarja a szemet.

Tulipánt is ültettem, azt viszont itt a lakásunk bejárata mellé, kaspóba. A tulipán az első évben a legsikeresebb, utána már gyengül a teljesítménye, ezért bevett szokás, hogy a frekventált helyekre kaspóban ültetik el a frissen vett hagymákat (jó, nekem rejtély, hogy mit csinálnak a hagymaküldő cégek), és aztán a későbbiekben azokat kiültetik a kertbe, ősszel/télen pedig új hagymák kerülnek a kaspókba. A kaspóról annyit kell tudni, hogy érdemes a hagymákat csak félig beültetni (de ez csak a kaspónál igaz), letakarni télen őket újságpapírral, akár csákóval, és ha már jó 10 cm-esek a hajtások, akkor felfedni. Nálam így mindegyik szépen kivirágzott, kihajtott, de idővel eldőltek, szóval erre még nem tudom, mi a gyógyír. De pl. ugyanúgy kaspóba ültetett, de teljesen eltemetett frézia, boglárka konkrétan eltűnt, elrohadt a földben az azt megelőző évben.

Erős szándékomban áll még nárciszt is ültetni, olyan elképesztően gyönyörű változatai vannak. Egyébként is gyerekkorom kedvenc virága volt a nárcisz. Hóvirágot szintén kaspóba ültettem, és elnyílás után, még zölden ültettem ki az árnyékos ágyásba.

Japán szellőrózsa - Anemone hupehensis Bressingham / Őszi szellőrózsa - Anemone hupehensis 'September Charm' 

Úgy látom, az angoloknál, meg úgy a kertkultúrában nagyon dívik az őshonos távol-keleti, főleg japán növények használata. Ez persze nem is csoda, mert rendkívül sok, változatos faj szereti az árnyékos, vagy száraz vagy nedves helyeket, a levelek sajátossága, színvilága pedig igazán esztétikus, gondoljunk csak a japán juharokra. Ez pedig különösen fontos, ha sokaknak pl. 4*6 méteres kicsi kertjük van, ami körül van határolva, de mégis többre vágynak pár páfránynál. Én is bepróbálkoztam a szellőrózsával, ami kínai eredetileg, méghozzá ezzel a két fajtával. Ők ősszel virágoznak, most augusztusban szépen jönnek a bimbóik. Itt is úgymond elrontottam, hogy csak 1-1 tövet vettem, mert azért olyan nagy hatást nem tudnak kifejteni, kicsit árválkodtak tavaly, de meglátjuk, idén hogy alakul a virághozam.

Rózsák

Amikor még egyáltalán nem volt tervben további ágyások létrehozása, úgy döntöttem, miért ne próbálkoznék rózsákkal az árnyékban. Tulajdonképpen nem volt olyan nagy hülyeség, de nem igazán figyeltem, hogy a leginkább árnykedvelő (ha van ilyen) rózsa után nézzek. Nyilván vannak kicsit kevésbé fényigényes rózsák, de úgy általában fényimádó növényekről van szó, akik szeretik a tűző napot. Két tő rózsát ültettem, a hátsó gyengén teljesít, most így augusztusig hozott vagy 2 bimbót, de a másik, amelyik egy cseppet több napot kap, egész szépen produkálja a virágokat.

A hátsó, kis szerencsétlen a "Königlicht Hoheit" teahibrid, a másik, szépen virágzó a "Centennial Star" teahibrid. Mindkettő intenzív illatú, el sem tudnék képzelni illatmentes rózsát. A rózsát metszeni kell, de egy mindent túlélő, kőkemény növény, úgyhogy nagyon elrontani nem lehet. A feketefoltosság a legtöbb fajtát érinti, ilyenkor a sárguló majd feketedő leveleket le kell szedni és elégetni vagy kidobni, hogy ne fertőzzenek tovább. A tetvek is általános jelenség, én, miután a befogott katica nem volt hajlandó csemegézni, kézzel nyomogattak össze a tetveket, és kb. júliusban már egy sem volt rajta. Az elszáradt virágokat le kell vágni, szépen a következő levélpár felett kicsivel, sréen ha lehetséges. Tiszta metszés legyen, ne nyeszetelés.

Japán hölgypáfrány - Athyrium niponicum 'Metallicum'

Ez a páfrány szerencsére él és virul, szürkészöld levelekkel dobja fel az ágyást. Kisebb termetű, 20-30 cm-es az itteni példány. Mindamellett képtelen vagyok lelkesedni a páfrányokért, persze, hasznosak, szépek de nem vagyok óriási rajongójuk.

Néhány szó még az ágyásról: fenyőkéreggel mulcsoztam a talajt, egyrészt a nedvesség megtartása céljából, másrészt hogy kevesebb gaz nőjön, harmadrészt, hogy így esztétikusabb a látvány. Azt mondják, minimum 5 cm legyen a mulcs vastagsága, különben nem sokat ér. Ez szerintem tökéletesen így van, csak nem könnyű megcsinálni.

Ami például mellényúlás volt, az az, hogy kötörőfüvet, egy klasszikus sziklakerti növényt ültettem ide, ráadásul a hátsó sorba. Pár centis növényről van szó, nagyon hamar feladta a létet. Ami szintén nagy mellényúlás volt, az a vattacukorfű. Fű árnyékba, JAJ, ne. Most már átraktam egy naposabb részre, de még ott sem a legjobb helyen van.

Ami még hiányzott tavaly, az a magasság. Magas növények, a tér kihasználása. Ezért lett idén a kúszó hortenzia, ezért hoztam ide egy rambler rózsát, és került ide egy jezsámen is. Ezekről majd később írok.

Ilyen volt az ágyás júliusban: