A mi utcaszakaszunk nem tartozik Budapest legszebb szakaszai közé. Ha a Nagy Lajosról lekanyarodunk a Szugló utcára, gaz, még több gaz, egy kis kutyaszar kövezi utunkat. Az Angol utcában jobb a helyzet, ott több ingatlan előtt is gondoskodnak egy kis virágról, növényzetről.

Előttünk sajnos le van aszfaltozva minden, nincs lehetőség ültetésre. Így árnyékoló fák sincsenek a ház előtt. Mellettünk pedig van egy elképesztően lepusztult önkormányzati ingatlan, önkormányzati lakásokkal, ahol már csak páran laknak. Szerintem az önkormányzat arra vár, hogy végleg lakhatatlan legyen és majd jó pénzért el tudják adni, hogy felhúzhassanak egy társasházat rajta, ha eldózerolták az épületet. Évekig dumálgattam az alagsori szinten lakó "őrült fickóval", aki egy ideig éjjelente ordibált, aztán úgy hallottam, a gyógyszerszedésnek köszönhetően rendbe jött, és valamikor akkoriban álltam le vele néha beszélni, főleg kutyasétáltatás közben. Sosem felejtem el, mikor a kutyával elmentünk mellette, ő meg a rácsos ablakon át kidugta a kezét és élvezte a reggeli kilátást, szürcsölte a kávéját. Mindig azt mondta, most már elköltözik. Meg hogy van valami barátnője. Pár év után tényleg elköltözött, idén nyáron. Egy kicsit hiányzik, olyan szomorú ránézni a lakására. Mindig volt ott egy piros virágú szobanövény az ablakában, és állandóan azon gondolkodtam, mű-e vagy élő, mert mindig virágzott, szinte egész évben. Élő volt, mert volt mellette lehullott rész is. Szóval az élet, a szépség még a legszomorúbb helyeken is utat talál magának.

Az önkormányzati ingatlan mellett pedig egy viszonylag nagy épület áll, nagy telekmérettel, egy főleg rendszer- és biztonságtechnikával foglalkozó cégekkel teli irodaépület. Ők a teleken belül gondozzák valamilyen szinten a zöldfelületeket, de azért látszik, hogy viszonylag alacsony költségvetéssel dolgoznak. Úgyhogy az utcafront eléggé elhanyagolt ott is, nagy ritkán lenyírják a füvet, ha már óriási a gaz.

Talán tavaly találtam rá a Virágzó Zugló programra (http://viragzozuglo.hu/hu/szoveg/fooldal/9), ami egy önkormányzati program. Zuglói lakosok pályázhatnak rá, a program lényege az utcafrontok szépítése. Ha van egy-két lelkes lakos, akkor az önkormányzat egy kertészeten keresztül (mi a Borhy Kertészettől kaptuk a növényeket) növényeket, virágzó cserjéket- és évelőket biztosít, és azt egyénileg kell elültetni, gondozni. Ha nincs szerszám, akkor az önkormányzat segít benne, de az kicsit több szervezést igényel a részükről.

Nyilván az a legjobb, ezt a pályázati anyagba is bele kell írni, ha egy társasház több lakója írja alá a pályázatot, és biztosít arról, hogy részt vesz az akcióban. 

Én március 22-én pályáztam, méghozzá találomra beírt nm-rel, mert megpályáztam az önkormányzati ingatlan előtt lévő utcafrontot, onnantól egészen az Angol utcáig. Valamikor májusban hívtak, kijött egy fiatal lány felmérni a terepet. Sajnos egy jelentős szakaszon ott parkolt már vagy 2 éve egy Suzuki. Beszéltünk arról, hogy nem lehetne-e elvitetni, és nem sokkal később (ez egészen elképesztő), kiderült, hogy az egyik szomszédunké, egy itt lakóé, aki amúgy a robogóját is a fölszintünkön tárolja már évek óta és folyik belőle az olaj. Na ez a Suzuki is már teljesen le van épülve, ott van hagyva rohadni. Rendszám van rajta, úgyhogy a közteresek nem tudták elvitetni. 20 nm-re kaptunk növényeket, megbeszéltük, hogy a parkolás elkerülése végett, ergo ne tarolják le kocsival a növényeket, cserjesort ültetünk kívülre. Virágzó cserjesort. Belülre pedig mehetnek a kisebb évelők.

Eredetileg csak az önkormányzati ingatlan elé kaptunk növényeket, de végül annyi jött, hogy az irodaépület elé került a fele a növényeknek.

Ami kissé betett, az az volt, hogy az esős időszak utáni első kánikula napon ültettünk, egy napos munka volt, és utána végig kánikula. Elég durván sokkot kaptak a növények, főleg a cserjék küszködtek. A talaj elképesztően silány, kavicsos, homokos. Az úttest felőli részen kb. 30 cm-rel beljebb tudtunk csak egyáltalán ásni, annyira törmelékes minden.

Elég sok segítőt verbuváltam a környéken, egyrészt szomszédokat, barátokat, ismerősöket és lelkes környékbelieket a miutcank.hu-n. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien jöttek segíteni!

167 növényt ültettünk el egy nap alatt. Először gazoltunk, ástunk, gereblyéztünk aztán ültettünk. Rengeteg szemét gyűlt össze, puzzle, üvegdarabok, tollasütő miegymás.

A fenti kép hátsó részén látható üres részekre lehetetlen volt ültetni, azt meghagytuk az esetlegesen (és eddig is időnként) ott parkolóknak.

Milyen növényeket kaptunk? Cserjék közül sárgalonc, aranyvessző, jezsámen (jázmin!) stb., évelők pedig szegfű, nyuszifül, varjúháj, kőtörőfű, egyéb pozsgások.

Az első két hétben nagyjából 8 növény száradt ki/el. Azóta is volt pár, ami feladta a küzdelmet, főleg itt az irodaépület előtti résznél, ami iszonyúan homokos (nem tartja meg se a nedvességet, se a tápanyagokat).

Hamar beálltunk arra, hogy kétnaponta kell locsolni, ez bizony egy gigászi munka, mert nincs elég hosszú slagunk, így kannákban, vödrökben hordjuk ki az udvari csapról a vizet. És persze az egyik társasházi lakó meg is jegyezte, hogy mit pazaroljuk a vizet. Kiszámoltam, hogy ha kétnaponta locsolunk szeptember végéig, az összesen 6 köbliterre rúg (literre pontosan számoltam), és az 1500 Ft-ba kerül összesen, tehát egy lakásnak 100 Ft-ba. Értesítettem mindenkit utána, hogy zsebből kifizetem ezt az összeget, ha nem szeretnének rááldozni ennyit.

Hamar világos lett, hogy valami tápanyag kellene a növényeknek. Mi kell a növényeknek? Nitrogén (levelekhez, protein, a legfontosabb forrás), kálium (termésekhez) és foszfor (gyökérzet stb .). Költségkímélés címszó alatt a komposzthoz fordultunk, és az egy éves érett komposztig leástunk, átrostáltuk egy sima rekeszes tárolón és az isteni finom erdőillatú tápanyagot kivittük és a tövek köré (inkább a cserjék köré, mert nem volt olyan rengeteg) leraktuk. Olyan sokat jelentett, hogy ezután öntözéskor nem folyt el a víz a homokon, hanem szépen helyben maradt és beivódott a tövek körül. Tuti siker!

Aztán jött a gaz... a gazrengeteg. Arról nem is beszélve, hogy hány, de hány cigicsikk landolt a növények közé az első időkben meg a sok szemét. Miért szemeteltek emberek?! De túljártam a többség eszén, kiraktam egy cigicsikkgyűjtőt, hogy legalább ennyivel segítsem az ügyet. Kukát is próbáltam igényelni, de arról azóta se jött hír. Egyébként itt tényleg kevés a kuka, nagyon sokan járnak errefelé, nem ártana egy.

Szóval a gaz. Tara...tara...tarataratara... TARACK INVÁZIÓ! Elképesztően sok tarack van a környéken, az irodaépület előtt is az a fű, egyébként szép meg minden, azt lehet rá hinni néha, hogy fű, de egy konok, vadul terjeszkedő gyomnövény. Megállíthatatlan.

Úgyhogy bár nem úgy terveztem, de fogtam magam és vettem 4*40 l fenyőkérget az utcára, és leszórtam mulcsnak, hogy talán valamennyire segíti visszafogni a gyomokat és tovább segíti a nedvesség megtartást. Na meg persze sokkal szebb a látvány, szépen kontrasztolnak a növények és a sötétbarna kéreg. Persze csak a felére volt elég, úgyhogy a másik fele még kicsit nyomi, de egyszer oda is eljutok.

4 porcsinrózsát vettem a kihaltak helyére, ez egy nagyon szívós, csodás kis növény, a leglehetetlenebb helyeken is virágzik. A szomszédom pedig kövirózsákat hozott a nagy kőkaspóba illetve az egyik fa köré.

És akkor jöjjenek a képek!

Nagyon büszke vagyok magunkra és arra, amit elértünk. Nagyon sok munkánk van benne, sokszor este 9kor jutottunk csak ki locsolni, fáradtan, kimerülve de harcolva az életért, a növényekért. Meghálálják!

Egyébként valamikor június végén Isteni csodával határos módon az útépítők átvitték a Suzukit az utca másik oldalára, úgyhogy felszabadult egy újabb szakasz... ősszel felkészül...

Már van vagy 160 liter virágföld félretéve hozzá, azt hiszem, itt sem jobb a föld.

Volt valami előszele ennek az ágyásnak. Vágott virág ágyás vagy vágott virágágyás? Lényegtelen, még 2018. őszén fogtam magam, és ültettem téli / illatos loncot (Lonicera fragrantissima) és két pünkösdi rózsát, peóniát a mostanában menő nevén.

A lonc az első fénysugár a téli éjszakában és hogy, de hogy imádják a dongók! Az illatát mérföldekről érezni, csodálatos, csodálatos. Ha már elég nagy cserjénk van, érdemes egy ágat bevinni otthonra és beillatozza a lelkünket is.

A loncot először beborítják a virágok, utána jönnek a levelek. Egyébként jópofa a levele is, egész évben szép cserje. A loncoknak egyébként egyre nagyobb rajongója vagyok, pont azért, mert a legtöbb nem egy vadul terjeszkedő fenevad, hanem kedves, illatos barátai a kertésznek és a rovaroknak egyaránt.

A két bazsarózsa pedig a "Shirley Temple" és a "Sarah Bernhardt" volt, ezek lágyszárú bazsarózsák. Ám később kiderült, Sarah-nak hűlt helye, helyette szerintem két Shirley jött, csak az egyiket brutálisan elverte a májusi eső, ld lejjebb.

Mit kell tudni a lágyszárú bazsarózsákról? Nem szabad őket mélyre ültetni, a kis bucakjuk ki is lóg a földből, nem szeretik az átültetést. Télre visszavonulót fújnak, tavasszal pedig hozzák a leveleket és a virágokat. Ezek a fejek olyan nagyok, hogy karózást igényelnek. Van, aki olyan szerkezetet használ, mint az alsószoknyák, hogy az egész növényt alulról meg tudja támasztani. Amilyen szépek, olyan hamar elillannak.

Plusz ősszel egy almafát is ültettem nem sokkal melléjük, úgy hívják 'Éva', régi magyar nyári almafajta. Még igazán kicsike, nem hozott még gyümölcsöt.

Na és tavasszal az utolsó lökést az adta meg egy vágott virágágyásnak, hogy megnéztem a Great British Garden Revival műsort, benne a Cut Flower Garden résszel. Még volt egy kis szelete az udvarnak, amit használhattam, egy háromszög, az egyik fatönkkel a csúcsán és egy hátsó kis kijárattal a sövény közepén, illetve az ívet az almafa adta meg. Fogtam magam, kicsit lustán felástam ezt a részt, belekevertem érett komposztot és tádá, kész volt az ágyás!

Az a görbe kis fácska az alma, idén tavasszal. Csináltam egy futtatót, klemátiszoknak, elég nyüzüge lett, de az enyém :D Fogtam, levágtam néhány vesszőt és összekötöztem. Ez is ilyen Monty Don ihletés, de ugye neki van mogyorója (haha) és abból kicsit jobbfélét lehet csinálni.

A futtató tövébe egy Clematis alpina alapfajt ültettem (havasi iszalag), ez kislevelű klemátisz. Melléje pedig még a tavaly folyosóra ültetett, szerintem "Snow Queen"-t, de ez is egy újabb növényszállító baki miatt lett az, ami. Mert én egy rózsaszín változatot, valamilyen lengyel hangzásút választottam, helyette ezt a fehéret küldték véletlenül.

Az alpina nagyon korán virágzik, de ez a fehér is. A klemátiszok közül vannak korai, közép- és későn virágzó típusok. A koraiak a tavalyi szárakon virágzanak, ezeket virágzás után kell megmetszeni, utána pedig hagyni növekedni. A loncra ugyanez igaz.

Nekem a klemátisszal a folyosón volt gondom, mégpedig elfeketedett és kipusztult. De a szabadföldiek eddig jól vannak. A klemátisznál az a fontos, hogy a töve árnyékban, hűsen legyen, a teteje pedig napfényben fürödjön. A vásárolt klemátiszokat érdemes 10 cm-rel lejjebb ültetni, mint ahogy a kaspóban megvettük, plusz ugye körbeültetni olyan növényekkel, amik árnyékolják a töveket. Kell neki támaszték, de pompásan kapaszkodik.

Így futotta be a futtatót:

A kislevelű a havasi iszalag, a nagyobb a 'Snow Queen'.

Egy harmadik klemátiszt is ültettem a közelükbe, de azt a bangitára akartam felfuttatni, de mivel a bangita még nagyon pici, ezért áttelepítettem azt a klemátiszt (korallszínű "Little Mermaid") máshova.

A kikeleti bangitáról néhány szó, ez is egy nagyon korán virágzó cserje, tél végén virágzik. Ez az első éve itt, úgyhogy nem is láttam a virágait, nyár közepén volt egy időszak, amikor nagyon lekókadtak a levelei, pedig öntöztem. Kicsit bebarnultak a levelek szélei, azt hiszem jövőre derül ki, hogy mi lesz vele.

Az egyik kertészettől rendeltem árvalányhajat is, az pedig sajnos meg sem eredt. Az árnyékos ágyásból áttelepítettem ide a vattacukorfüvet, de az sem hozott még vattacukrokat, csak a zöld fűrésze van meg. Elvileg ősszel lesz a virágzása, én kicsit bizonytalan vagyok de reménykedem!

Két rózsát is vásároltam az ágyásba. Sajnos őket is benőtték az egynyáriak, és még nem tudtak érvényesülni. Majd jövőre már több teret hagyok nekik. Egyébként az egyik David Austin rózsa, "Jubilee Celebration", a másik pedig egy történelmi rózsa, 'Reine des Violettes'. A történelmi rózsák azok a rózsák, amelyeket 1920 előtt nemesítettek, tehát kiállták az idő próbáját, robosztusak. David Austin pedig azért a leghíresebb rózsanemesítő, (tőle jön az angol rózsa kifejezés nálunk), mert olyan rózsákat nemesített, amelyek illatosak és folyamatosan virágzanak. A régi rózsák közül a legtöbb pl. csak egyszer virágzik pár hétig, aztán kész, vége a szezonnak.

Egyébként az én rózsa bakancslistámon első a "Gertrude Jekyll" rózsa, ez is egy David Austin rózsa, az angolok közönségkedvenc rózsája. Ha majd egyszer lesz egy kertem.... akkor ez lesz az első, amit ültetek. Olvasom Gertrude Jekyll műveit egyébként.

Az ágyásban helyet kapott még néhány málnabokor és két rebarbara is. A rebarbarát a szüleimtől kaptam, isteni finom nyersen cukrozva vagy krémlevesként egyenesen pompás! A rebarbara nincs a legjobb helyen, nem is tudtam idén szüretelni, olyan kicsik a szárak. A málna is keveset termett, de rájöttem, hogy egy részük őszi, másik részük meg nyári, úgyhogy még számítok pár szemre.

A képen fókuszban a rebarbara kezdemény még télen, mellette a málnák és bal oldalon a lonc. A kaspó az egyik rebarbarát takarja, elvileg ugye gyorsabban nőnek, ha egy nagy kaspóval borítjuk őket, sötétben. Nekem ezt elfújta mindig a szél, de sajnos nincsen nagy terrakotta kaspóm erre a célra.

A képen látszik a nedvesebb földrész, hát ezt imádták a dongók, állandóan innen hordták a földet a kis fészkelő helyeikhez. Vásároltam egy kis rovarhotelt is az udvarba, és nemrég néztem, nagyon sok lyukból szépen kikeltek a lakók.

Ez a rész egyébként a magaságyás felőli ágyásrész. Ide kerültek még íriszek, amiket anyukámtól kaptam, velük potyautasként jöttek ibolyák, de az íriszek egyáltalán nem szeretik az árnyékot, és szegényeket jó hátra sikerült beültetni. Az íriszek azt szeretik, ha a rizómáik csak félig vannak betemetve földdel, pörköli őket a nap. Úgyhogy ezeket teleportáltam más részre, illetve majd az utcára fognak kikerülni ősszel.

Az áttelepített íriszek: azért kell levágni a szárukat, hogy könnyen begyökeresedjenek, ne vigye el őket a szél.

Eddig a virágyágyás jobb széléről volt szó:

Van itt még csillagfürt, ezt kertészetben vettem, nagyon helyes növény, a cottage gardenek elengedhetetlen tagja. Egy tövet vettem, visszavágtam, amikor elnyílt és hozott újat helyette. Évelő növény, izgalmas levelei vannak. Képen a lila hosszúkás az:

És akkor jöjjön egy sokkal izgalmasabb rész, a magról vetés és a palántázás!

Szerintem minden tavasz csúcspontja a kertész életében, amikor a kis magokat elveti, figyeli a csírázást és nevelgeti a palántákat, mint gyermekét. Aztán év közben elcsodálkozik, hogy mekkorára nőttek!

Én vetettem szabadföldbe is, illetve hogy biztosra menjek, a lakásban is palántáztam. A pillangóvirágra nagyon ráfeszültem, hogy sikerüljön, úgyhogy vagy 3-4x, nevetségesen sokszor ültettem ide is, oda is, és persze rengeteg is lett belőle, imádom!

Magokat laza virágföldbe érdemes ültetni, erre szerintem pl. a Florimo általános virágföldje teljesen megfelel, de van, aki perlitet kever vagy zúzott követ a virágföldhöz, vagy valami mással lazítja. A lényeg, hogy ne legyen túl tápanyagdús, az majd jöhet később. Vannak egyszerű tálcák, vannak rekeszes ültetőtálcák, lehet WC-papír gurigába, tejfölös dobozba, joghurtos dobozba ültetni, esetleg tojástartóba (nekem ez nagyon nem vált be, túl kicsi ott a hely). A legfontosabb, hogy minél több napfény érje a kicsiket! Nekünk tetőtéri ablakaink vannak, délre néznek, viszont tartó csak 1 m-rel az ablakok alatt van, így miután csúfos kudarcot vallott az első két magvetés (megnyúltak szegény magoncok), felstócoltam a tálcákat mindenféle tárggyal és így fürödhettek a napfényben.

Sokféle magot ültettem, pl. törpedáliát, pom-pom dáliát, egynyári kúpvirágot ("Gloriosa daisies" keverék), pillangóvirágot (keveréket), estikét, rézvirágot, gyűszűvirágot. Illetve sok egyebet, de azokról azért nem írok, mert nem keltek ki vagy nem maradtak meg végül a kertben. Pl. ültettem többféle fa magot (hűtöttem 1-1 hétig a fagyóban, leforráztam vízzel stb. de semmi.)

Idén meg már rengeteg új magot rendeltem, vettem innen-onnan, hogy még változatosabb legyen a jövő tavaszi szezonkezdés.

Alant rézvirágok, átültetés előtt:

Rézvirág, kúpvirág, dália már nagyjából külön:

Elől pillangóvirágok:

Hogyan ültetek én? Ritkásan ültetőtálcába. Amint megjelennek az első igazi levelek (az első pár mindig csíralevél), akkor érdemes különültetni, pl. ezek a tőzegkaspók nagyon jók erre, mert azokkal együtt lehet elültetni majd a szabadföldbe a palántákat, így nem kapnak ültetési sokkot. Március 20. előtt nem érdemes vetni, legalábbis a fagyérzékenyeket. Kb. 6 hetes korukban kell kiültetni őket, addigra eléggé megnőnek, kinövik a helyüket. Amelyik nem fagyérzékeny, azokat lehet korábban is vetni. Miután a benti melegben megerősödnek, kiültetés előtt még edzeni kell őket a kinti hőmérséklethez. Nálam ez azt jelentette, hogy az első napokban csak pár órát raktam ki a lakás elé, aztán egyre többet és végül éjjelre is kinnhagytam (ha már nem volt fagy). A WC-papír gurigával gyűlt meg a bajom, egyáltalán nem tartotta meg a vizet és nem nagyon élte túl senki bennük. Pedig nagyon jó kis újrahasznosítás az is, és az is mehet a földbe a növénykével együtt.

És akkor néhány kép felnőttkorukból, sárgák kúpvirágok, rózsaszínek pillangóvirágok:

A méretük: kúpvirág olyan 80-100 cm magas, a pillangóvirágok 120-180 cm magasak lettek. A beporzók imádják őket és ha visszakanyarodunk oda, hogy miért is vágott virágágyásról írok, hát azért, mert ezek az egynyári virágok kiváló vágott virágok! A kúpvirág különösen szívós, tartós virág, a pillangóvirág kevésbé, de nagyon kecses.

A pillangóvirág már tavasszal belekezd a virágzásba, a kúpvirág inkább nyár derekán. Gondos visszavágással a fagyokig boldogítanak!

Hozzájuk társult tavasszal a szabadföldbe vetett fátyolvirág, illetve a futtatóra felfuttatott szagos bükköny. Utóbbi nagyon illatos kis növény. A többinek nincs illata.

Igazából a pillangóvirág dominálja az ágyást, a bal szélét pedig a dáliák.

No, a dáliák is egy külön mese. Én nagyon sokat vettem és kaptam is, de pl. a  vettek közül, egy rendelésben 4 különböző fajtát kértem, összesen 1 eredt meg. A dáliák fagyérzékenyek, óriási gumója van, és amelyik gumón van szem, abból lesz növény. Van, aki még üvegházban kezdi a növesztését, tehát még tavasszal elülteti földbe, megvárja, míg megerősödik, és a fagyok elmúltával megy ki. Én szerintem május elején már szórtam is ki őket a földbe. A dáliák a késő nyár virágai, kell nekik idő. Én ugye ültettem magról is, de azok még kicsik és kicsi virágokat is hoztak (van, aki azt mondja, érdemes első évben levágni a bimbókat, hogy a növény a gumót növessze). Na nálam most annyi van, hogy már sejtelmem sincs, melyik van gumóról és melyik van magról.

Azt tudom, hogy ami virágzik, az a "Thomas Edison' és a "Créme de Cassis'. A legtöbbnek több a zöldje, mint a virága, szóval nagyon tanácsot most nem akarok adni, inkább jövőre többet fogok tudni.

Addig is ezekről a dáliákról képek:

Créme de Cassis:

Thomas Edison:

A dáliák pl. nem könnyen megközelíthető növények a rovaroknak, így ezek nem igazán beporzóbarát virágok. Vágott virágnak viszont kitűnőek! Ősszel fel kell szedni a gumóikat és tárolásukat biztosítani.

Rengeteg rézvirág palántám volt, nos, ezek sem érzik itt túl jól magukat, talán 1-2 tő, ha virágzik. De azok sem olyan pompásan.

Büdöskét, azaz bársonyvirágot, valamilyen nemesebb fajtát vásároltam egy ilyen belvárosi palántavásáron, nos, be kell vallanom, gyönyörű. Nem az a klasszikus büdöske, szép magas, tömött virágú. Kiváló vágott virág, tartós. Itt az elmosódott narancs folt:

Amiért ezt a képet mutatom, az természetesen a gyönyörűséges agapanthus, azaz szerelemvirág. Ezt is szüleimtől kaptam és olyan szépen kivirágzott. Nekem nagyon tetszik a naranccsal együtt, amúgy is imádom a kékes-lilás árnyalatú virágokat.

Az agapanthust is védeni kell a fagyoktól télen, kicsit hasonlítanak a levelei a nősziromra, csak kevésbé hegyesek. Ez egy igazi kortárs, modern virág.

A szagos bükkönyről pár szó: egynyári virág, kúszónövény. Sweet pea angolul, illatos kis virágokat hoz. Valamikor tinikoromban olvastam róla, és azóta szerettem volna magamnak is. Magról vetettem, fagytűrő növény. Hamar ki is került a szabadba, a futtató sarkaiba ültettem, illetve fent a folyosón is ládákba. Amivel nem számoltam... míg az angoloknál egész nyáron virágzik, itt nem. Itt bizony felmagzik, amint beköszönt a kánikula, mert nagyon nem szereti a hideget. Így sajnos nem tartott olyan sokáig a virágzása sem.

Egy csokor szagos bükköny a kislányom kezében, ez idén a kedvenc képem:

Az ágyásban egyébként helyet kapott még sok-sok harangláb, de ezek magról keltek, idén még nem virágoztak. Sok-sok gyűszűvirág (kétnyári növény, szintén csak jövőre fog virágozni, de óriási elvárásokkal vagyok iránta), levendula, illetve egy ördögszem, sötétbordó színben. Az ördögszem évelő.

Ami kimaradt az ágyásból és hiányzik, az a virágok melletti kísérőnövények, tehát ami a csokrokhoz megy, mint zöldség. De már szereztem magokat ebből-abból, jövőre okosabb leszek ebben is.

Nem olyan régen, megunva a szárazságot és a gazokat, a tavalyi levélkomposztot leszórtam az ágyásba, és szépen visszatolták a gaz szaporodását. Visszatartja a nedvességet is, remélem a talajt is javítja.

Zöldségek nélkül nincs kert - szerintem. Vagyis van, ami díszkert, de értelmet egy kertnek a zöldségek adnak, az élelem. Nincs is finomabb a saját magunk termesztette zöldségeknél, gyümölcsöknél. Az az öröm, amit az aratáskor érzek, az semmihez sem fogható.

Az udvarnak csak bizonyos részei kapnak elég fényt, így egy veteményes létrehozásához nem volt túl sok opció. Hátul fák ölelik körbe az udvart, a szomszéd telek határán pedig az előző posztban említett hatalmas juhar áll, és ezek mind-mind jelentősen árnyékolnak, ami a hőmérséklet szempontjából kedvező. Viszont a zöldségeknek napfény kell, sok-sok napfény.

A homokos talaj inkább a mediterrán fűszernövényeknek kedvez, illetve pl. mondjuk a vadvirágoknak, szóval a kevésbé igényes növényeknek. Ezért jött az ötlet, hogy készítsünk egy magaságyást, a legideálisabb helynek a sövény melletti sávot néztük ki. Ez az ágyás dél-nyugatra néz, elég sok napfényt kap. Nagyjából 50-60 cm-t hagytunk a sövény mellett, hogy körbejárható legyen az ágyás és a sövényt is lehessen nyírni. A szélessége 1 m lett, általában ez a klasszikus ajánlott szélesség, hogy mindent el lehessen érni, mert pl. egy másfél méteres ágyás közepére már nem ér el a kéz, és a magaságyás lényege egyebek között az, hogy nem taposunk rá, nem tömörítjük a földet, ezáltal nagyon klassz, laza szerkezetű marad, míg egy sima ágyás ásás ide vagy oda, a belépegetések miatt összetömörödik.

4 nm lett a végső területe, 4x1 m. Akác ágyásszegélyt szerettünk volna hozzá venni, de a google által feldobott cég, hiába rendeltük meg a szegélyt, csak halogatta a szállítást és mentegetőzött, hogy valami gond van a beszállítóval, míg végül 2-3 hónap után meguntam a dolgot és az OBI-tól rendeltem valami vegyes ágyásszegélyt, nem tudom, milyen anyagokat használtak hozzá. Összesen 10 m-re volt szükség.

Ezeket akác lécekkel szögelte egymáshoz Ábel, aki megint jött segíteni, miután kiástuk a földet olyan 1 ásó mélységben és külön halomba lapátoltuk. A terv az volt, hogy nagyjából 10 cm mélyre ássuk be a szegélyeket, így olyan 30 cm lóg ki a földből. Legalulra geotextil került, ezt rászögeltük a szegélyre. Komposzthalmot hoztunk benne létre, az aljába fanyesedéket, ágakat, gallyakat tettünk, erre jött érett komposzt, egy vödör friss konyhai zöldhulladék, aztán jó sok virágföld, elkeverve a kiásott földdel. De még így is elég rendesen lesüllyedt, nem tudtuk feltölteni, igazából annyira nem is zavar. Túl nagy mennyiség kéne bele, és így is működik, csak a szélén lévő palánták nem kapnak elég napfényt. 

A magaságyás elhelyezkedése:

És ahogy a magaságyás kinézett az elkészültekor:

 Miután megcsináltuk, hatalmas öröm és boldogság. Mivel nagyon nem volt mit vesztenem, úgy döntöttem, kipróbálom a "tél alá vetést". És persze jól eltoltam! Nem értettem, mi ennek a lényege. Azt gondoltam, ősz van, hát biztos annak számít, ha ilyenkor ültetünk. De frankón kicsírázott minden, és a fagyok beköszöntével elfagytak, a rukkola megmaradt, de tavaszra olyan keserű lett, hogy szörnyű. Aztán az egyik lakó persze kiakadt, hogy minek szedem ki a rukkolát. Hát mert ehetetlen.

A dughagymát is elültettem ugyanígy, és a zöldhagyma egyébként klassz volt, de a hagymák többsége semmire sem jutott, valamikor most júliusban felszedtem őket, alig nőttek. Úgyhogy se gyorsabban nem szüretelhettem, se nagyobbat.

Szóval a tél alá vetés az igazából az, hogy amikor már nem fognak kicsírázni a magok, akkor ültetünk, és akkor elvileg tavasszal sokkal gyorsabban ki fognak kelni és korábban lesz szüret, mintha tavasszal vetnénk. De nem minden növény alkalmas rá, és pláne az sem jó, ha úgy sikerül az ültetés, hogy utána jön egy kis melegfront és kizöldül az egész. Idén szerintem nem fogok ezzel próbálkozni, persze a saláta az más tészta, van, amelyiket lehet szedni télen is, de ugye az inkább a másodvetés témaköre.

6+ eperpalántát egyébként ültettem ősszel, az teljesen rendben volt. Két fajtát, "Aromas" és "Senga Sengana" palántákat. Az egyik lakó tavasszal odaültetett két karalábét közéjük, hát 2-3 tő így semmire sem ment, mert elnyomták, de most rengeteg indát hozott mindegyik, össze-vissza szaporodtak, úgyhogy jövőre még jobb lesz a termés, remélem. Miután leérett a termés, visszavágtam a leveleket 8-10 cm-re. Az 'Aromas' elvileg júniustól októberig terem, gyakorlatilag talán most lesz a másodtermés, de jónéhány összeszottyadt csak. A "Senga Sengana" májusban érik.

Idén tavasszal nagy igyekezetemben vagy 2-3x veteményeztem, mert kicsit elsiettem a dolgokat február végén.

Kitaláltam a vetésforgót is, ezen a komoly 4 nm-en is szigorúan vettem. Egy részén gyökérzöldségek (roots), másik részén hüvelyesek (legumes), harmadik részén pedig a káposztafélék (brassica) voltak. Esetemben vöröshagyma, retek, borsó, brokkoli, répa, fehérrépa.

A retekkel meg voltam elégedve, két sorba ültettem és klasszul növekedtek. Bár február végén ültettem, csak április második felében kezdett beérni. Sikerült a retekből bio vetőmagot vennem.

A retek helyére került május első felében a paradicsom. A paradicsom imádja a meleget, és bátran kijelenthetem, hogy ő érzi magát a legeslegjobban. Azt le is szögezném, hogy én nem permetezek, nem használok műtrágyát, kemikáliákat. Komposzt, trágya szerepel csak az étlapon. Amin gondolkodom, hogy jövőre kipróbálom az alga tápoldatokat, illetve a mikorrhiza gomba tartalmú gyökeresedést serkentőt. De utóbbit inkább csak nagyobb növényekhez, nem palántákhoz.

A paradicsomból sokfélét palántáztam, volt bio paradicsom vetőmagom, Black Cherry, Yellow Pear és a piacon utólag 3 db palántát is vettem. Szerencsére mindegyikből lett gyönyörű növényem, és mostanában érnek is szépen a "gyümölcsök". Annyira lédúsak és finomak! Nagyon büszke vagyok rájuk.

Ami nehézség, hogy ha tehetném, egy kötéllel függeszteném fel őket valami tartószerkezetre, de mivel nincs ilyenem, ezért csak karózni tudom, de az én bambusz karóim elég gyengék és alacsonyak. Úgyhogy kicsit dőlnek oldalra.

Persze nem minden paradicsom fut magasra, de a lényeg, hogy egy stabilabb támrendszer jó lenne. Amit még észrevettem, az egy kis levélsárgulás mostanában. Illetve az egyik lakó mindig úgy locsol, hogy szétvereti a növényeket, és valószínűleg amiatt, hogy nem csak a tövet érte víz, kis repedések jelentek meg a termésen. De amúgy ehető, csak kivágom azt a részt belőle.

Mondjuk ebben én is ludas vagyok, hogy slaggal locsolok, és bizony inkább kannával kéne a paradicsomokat. De a nagy hőségben meg mindenki jobban élvezi a szórófejet...

Nálunk ennyi  paradicsompalánta bőven fedezi a család szükségletét, a kislányom kóstolgatja, de nem rajong érte, én szoktam reggelihez, vacsihoz enni.

A másik nagy kedvenc a saláta lett. Sokféle saláta magot vettem, de azt hiszem, vagy a "Május királya" vagy a "Kobak" amiből lett sok. Őszintén, képről sem tudom megmondani, a miénk melyik. A lényeg, hogy szabadföldbe ültettem, és kvázi tépősalátának használtam, minden reggel a kiflivásárlás után vittünk fel pár levelet. Aztán júniusban rekordgyorsasággal magzottak fel, meg is keseredtek. Ilyenkor irány a komposzthalom!

Nemrég csináltam másodvetést salátából, kicsit késve, mert így két hónap ki is maradt... ugye ugye, az okosabbak szakaszosan vetnek. Majd jövőre! (szakaszosan  vetni annyit tesz, hogy pár hét különbséggel vetek egy adagot, így folyamatosan lesz zöldségem).

Szóval a másodvetéshez melegtűrő salátákat kerestem, így egy mixet javasoltak a gazdaboltban, "Lollo Rosso" - izgi kis vörös-zöld saláta, "Lollo Biunda" és "Mizuna" tépősaláta mixet. Ezek külön tasakban vannak, 1-1 sorban vetettem és kb 2 nap alatt ki is keltek.

A következő nagy experimentális művem a brokkoli termesztés volt. Kicsi helyre brokkolit? Ugyan-ugyan. Miért ne?! Maximum jövőre kihagyom. Valamikor márciusban ültettem, és azt hiszem, hogy nem a klasszikus "Calabrese" fajtát, hanem a "Romanesco"-t, aminek lime színű virágzata van. Bizony, a bimbókat esszük, mielőtt még virágok lennének. 1 méteres növények lettek nyárra, a szüret várhatóan szeptember-október környéke, de a kapzsiságom miatt (sűrűn ültettem, 10-15 cm-s távokra az 50 helyett), illetve talán a meleg is rájátszott, kettő virágba borult. Azokat kiszedtem, kiritkítottam és most 3 tő maradt, amiknél reménykedem, hogy lesz is belőlük valami, nem csak árnyékolják a többi zöldséget.

Ültettem még petrezselymet (vetőszalagosat), sárgarépát, metélőpetrezselymet. Igaz, hogy hosszú tenyészidejűek, de csúfos kudarcnak tartom őket. Olyan kis vékony, kis semmik lettek. Augusztus közepén zöldjük van, gyökerük nulla.

A borsó viszont remekelt, két sorba ültettem, minden szemet még azon melegében megettünk, ahogy leszedtük a hüvelyt. A kislányom befalta a zsenge kis borsókat, máshogy bezzeg nem eszi, haha :).

Kaptam 4 paprika palántát anyósoméktól, azon is kis helyes paprikák növekszenek.

Ami még kudarc, az a "Cavalo Nero", toszkán káposzta, ezt salátának szántam, de szerencsétlen magokat a brokkoli mellé szórtam és mivel a brokkoli még mindig ott trónol, satnyák maradtak. Pedig az kifejezetten téli zöldség, talán ha kihullik a paradicsom a sorból, akkor ültetetek még egyszer.

Spárgát az almafa tövébe ültettem, nem akartam ezzel nyomasztani ezt a kis magaságyást. Illetve vettem articsóka palántát is de azt a virágok közé ültettem, hiszen magas növény, viszont elnyomták a dáliák.

Ott tartunk, hogy 2018 tavasza van, közgyűlés leokézta, hogy garázdálkodhatok az udvaron. Én, mint a kisangyal, tájékoztattam előre e-mailben, szóban a kedves lakóközösséget, gyerekek ezt meg azt tervezem, így meg úgy, ilyen növényeket stb stb.

Most itt zárójelben megjegyzem, hogy nem, nem 100%-osan egyöntetűen támogatnak, van, akivel kifejezetten meggyűlt a bajom, de nem szeretném rá pocsékolni a szót, ez a blog nem arról szól. Megkeseredett embereket, akik élvezik azt, ha másokat bánthatnak, sajnos több helyen is lehet találni.

Térjünk vissza az árnyékos ágyásra, itt van róla a munka kezdetén egy kép:

Ez a zöld háló egy lakó magánakciója volt, nekem nem tetszik, ezt meg is mondtam nekik. Az omló vakolat miatt tetették fel, de mögötte meg továbbra is hullik, szóval inkább le kellett volna veretni a vakolatot, és a téglafalat szépen be lehetett volna futtatni. A fal tetején borostyán próbálkozik illetve vadszőlő. Jobbra vérszilva, és még jobbrább az orgona sor.

Egyik jóbarátomat, Ábelt kértem fel segítőnek, mert egy 10 hónapos gyerekkel nem olyan egyszerű a kertészkedés, legalábbis kell valaki, aki szórakoztatja és figyeli, hogy ne egye a gazt. A férjem meg nem egy nagy kertész, ő lenyírja a füvet és ennyi, persze büszke rám, meg szereti amit csinálok, de neki nem ez a hobbija. Ábel egyébként nem jár be munkahelyre dolgozni, úgyhogy időnként el tud jönni 1-1 napra besegíteni. Az ásás nagy részét ő csinálta, úgyhogy innen is köszönöm neki!

2018. májusában álltunk neki a nagy munkának, olyan 4 méter hosszú szakaszról szedtük fel a gazt és ástuk fel a földet. Bevallom azt a vérszilvát kivágtuk. Minimális fényt szerettem volna biztosítani a növényeknek, és ő volt az ára. Egy magas eperfa egyébként nő itt az ágyásban, na az ő narancssárga gyökereivel küzdöttünk, mint a fene. A gyöngyvirág is borzasztóan elszaporodott, meg a borostyánnal vívtunk gigászi csatát.

Talán másfél ásómélységig ástuk ki teljesen a földet, ezt egy halomba gyűjtöttük, és talán 4 zsák 50 literes virágföldet dolgoztunk bele illetve 2 zsák érett szürkemarhatrágyát.

Mindeközben komposztládákat/kereteket is intéztem, mert a zuglói önkormányzat ingyen komposztkereteket biztosít a helyieknek, egy társasház azt hiszem max. négyet kérhet, mi kettőt igényeltünk. A közös képviselő volt olyan jófej, és végigülte a fejtágítást :) Én küldtem egy köremailt, hogy mi kerülhet a komposztálóba, meg ki is ragasztottam a ládák mellé, de persze az időjárás már réges rég eltüntette a papíromat.

Röviden: konyhai zöldhulladék, kávézacc, tea, lenyírt fű, nyesedék, lomb, kerti hulladékok, használt virágföld, gyapjú, papír mértékkel, hamu. A lényeg, hogy legyen megfelelő arányban a zöld és a barna hulladék, tehát a nedves és a száraz. Akinek van aprítója, annak érdemes pl. a nyesedékeket leaprítani, hogy le tudjon bomlani.

Amit tilos, az kb. a főtt ételek, kenyér. A gazokat én belerakom, de nem jó gyakorlat, de égetni meg nem égetünk. De ugye ezek visszakerülhetnek simán az érett komposzttal a földbe. Amit gyűlölök és nem teszek bele, az a bálványfa, de ezt már írtam, hogy iszonyú sok van itt a környéken és utálatos egy növény.

A földről: na ez is mutatja, hogy a megkeseredett lakótársunk mekkora kertész szaktekintély, mert mikor erről beszéltem vele, hogy itt milyen a föld, akkor panaszkodott, hogy tiszta agyag. Na csak elárulom, hogy totálisan homokos, mint a legtöbb építési területen. A homokkal az a baj, hogy nem tartja meg a nedvességet, se a tápanyagokat, tehát nyáron könnyen kiszáradnak a növények, és így bár földjavítással lehet segíteni az ügyön (pl. érett kerti komposzt, érett istállótrágya bedolgozása), figyelni kell, hogy melyik növény hol érzi jól magát.

Szerintem azért hiszi, hogy agyagos, mert ugye totál tömött, nem volt megmunkálva sosem.

Az ágyást egyébként kövekkel, madzaggal jelöltük meg, és egy kissé elkeskenyedő területet lőttünk be, kicsi ívvel. Nekem az eredeti álmom az volt, hogy kis buxusok szegélyezik az ágyást.

Az OBI tényleg sokat segített, hogy hol is induljak el az árnyékos ágyásnövényekkel.(https://www.obi.hu/otletek-tanacsok/garden-and-leisure/landscape-gardening/gardeninspiration/arnyekos-agyas/)

A tunderkertje.hu oldalról rendeltem a növények többségét akkoriban. Mindegyik évelő. A disznovenywebaruhaz.hu hozta ki a trágyát és 3 Vinca majort, azaz nagy meténget. A meténget helyeztük el először, ennek az a célja, hogy talajtakaró legyen.

És akkor hadd kezdjem azzal, hogy mit rontottam el! Sajnos a pettyezett elhelyezés, az, hogy a költségek miatt csak 1-1 db tövet vettem 1-1 fajtából, az inkább okoz botanikai kert/ágyás érzést. Mára már egészen harmonikus, de ha valaki most vág bele, inkább ültessen csoportosan, 3-4 tövet egymás mellé, a természetet utánozva.

Szóval lett 3 meténg. Bal szélen az eperfa.

A többi növény pedig:

A fehér foltok az eperfa termései.

És akkor itt éles váltás, mert az első évben azt éreztem, hogy ezekkel a növényekkel alig történik valami, télen sejtelmem sem volt, hogy élnek-halnak-e, aztán idén már nagyszerűen néztek ki. Úgyhogy bemutatom őket egyenként, meg majd idei fotókkal, hogy most hogy néz ki az ágyás.

Hunyor - Helleborus orientalis 'SP Martha' - ahh, hát ez mennyire csodálatos növény! Az van, hogy hihetetlen korán virágzik, március elején itt a mélyárnyékban, és hihetetlenül hosszan virágzik. Hunyort mindenhova! Mérgező növény. A levelei is szépek, üde zöldek, nagyok. Van, aki levágja a leveleket, hogy jobban élvezhesse a virág látványát, van, aki a virágokat leszedi és a fejeket vízen úsztatja asztaldíszként. A hunyor hajlamos az elfajzásra, viszont pont emiatt nagyon könnyen lehet vele nemesítőt játszani. Na hát nekem/nekünk 1 db van (haha), de majd lesz még. Igazi kis szépség.

Nemes májvirág - Hepatica americana

Igazi kis csodavirág, nem tudtam ellenállni a szépségének, ez is egy kora tavaszi virág. Kékeslila virágot hoz, és csak utána jönnek a levelek. Persze annyira pici, hogy le kell guggolni hozzá, de kora tavasszal mi mást csinálna az ember, mint nagyítóval böngészi a zsenge hajtásokat, kezdeményeket, az élet jeleit. Hogy HÁ! Ez is túlélte!

Nagy szívvirág - Dicentra spectabilis

Micsoda klasszikus szépség. Édesanyám szerint az öreglányok kertjeiben látta mindig. Pedig nem gondolnám amúgy öregesnek, ahogy a neve is írja, szív alakú virágokat hozó évelő, ami már nyár elején el is hal, slussz-passz-pussz, megszépítettem hűvös tavaszi napjaidat, s viszlát jövőre. Kicsit magasabb növény az eddigieknél, talán 60-80 cm-re is megnő, de az itteni szerintem nem volt több 40-nél. Elvileg hosszú életű évelő. Van fehér változata is, én rózsaszínre szavaztam.

Vinca major - nagy meténg

Erről az előbb volt szó, itt van róla kép is, ez idei kép már. Engem rendszeresen megtréfálnak a növényküldő szolgálatok, most pl. 2 kék mellett kaptunk egy fehéret. De cuki mindenesetre. Nem olyan vadul nő a meténg, inkább a töveknél csoportosulnak a virágok, de szerintem pár év és egészen szépen befutja az üres területeket. Ez is korán virágzik, mint kb. a szívvirág. (időrendben haladok ám virágzás szempontjából a növényekkel)

Nagyvirágú tündérvirág - Epimedium grandiflorum ’Lilafee’

Carol Klein óriási epimedium rajongó, engem is lenyűgözött a tündérekre hasonlító virágzat, hát mennyire kis cuki már! Viszont, mint a tavasziak többsége, nem virágzik olyan hosszan, úgyhogy inkább egy illanó álomra emlékeztet. De a levelei is aranyosak, úgyhogy az év többi részében lehet bennük is gyönyörködni, mértékkel.

Na és ez most ciki, de le se fotóztam.

Álljon hát itt egy stock fotó!

Chamaemelum nobile - római kamilla

Ez egy totálisan random választás volt, és meglepően jól elvan az ágyás szélén! Kis picúrka, és valami mennyei illattal. Nem a klasszik kamilla illatot érzem rajta, édes kicsi fehér virágai vannak. A hosszú szárakat, miután elvirágzott, vissza szoktam vágni. Ja igen, az eddigi növényekkel az égvilágon semmi dolga nincs a kertésznek, kivéve tőosztás, de úgy év közben kb. 0 velük a munka.

Na és ha már a fenti képre rákerült, akkor álljon itt a két árnyliliom és a tűzeső története, amiket a Miutcánkról kaptam (miutcank.hu) egy Tisza István tér körül lakótól. Az árnyliliomokat imádják a csigák, de annyi nincs, hogy ezeket a hatalmas urakat elpusztítsák. Élénk fehér, elegáns virágokat hoznak, és igazából egy árnyékos ágyás elengedhetetlen darabjai. Ezt a nagyot a képen (bal oldalán amúgy a tündérvirág nyomorog), ősszel vagy tavasszal osztani fogom, mert kicsit kinőtte magát. Még kaptam egy páfrányt is, de az tavasszal elindult, aztán szerintem a szárazság miatt kidöglött. Ezt az ágyást direkt öntözöm keveset, mert hűvös, nedves a talaja. 

Árnyékliliom - Hosta ’Cherry Berry’

Egy másik hosta, ezt viszont rendeltem. Hmm, nem is tudom, annyira nem nagy durranás. Vagyis ezekhez a nagyokhoz képest nehéz felnőni. Keskeny kis levelek, de csíkos, ami feldobja az ágyást. Lilás virágot hoz, az klassz benne. Kicsit későn indult meg idén.

Tollbuga - Astilbe - aka csótárvirág

Na ezek must have, ha árnyékos helyről van szó. Én 2-2 tő rózsaszínt és fehéret rendeltem, a rózsaszín most vagy rosszul érzi magát, vagy amúgy is olyan nyomott példányokat kaptam, nem tudom, de a fehér, az csúcs. Olyan szép a levélzete, izgalmas, de a fő ékessége a buga, mint a tollseprű. Ráadásul bár elvirágzott, de így kopott zölden is olyan szép. Megsúgom, hogy dugvánnyal próbálkoztam, de semmi értelme nem volt, tőosztással lehetne szaporítani. Ezzel úgy vagyok, hogy még még még, ennyi nem elég.

Borzas púpliliom - Tricyrtis hirta 'Miyazaki'

Az év meglepetése. Gazdag, dús növényzet, kissé sáslevelű, késő tavasszal indul meg aztán ősszel pöttyömnyi virágokat hoz, de olyan izgalmasak, mint az orchideák. Képem egyelőre a levélzetről van.

Tűzeső - Heuchera

A tűzesőt is ajándékba kaptam, ez is egy gigászi példány. Mélybordó, gyönyörű levelek, magas, izgalmas virágok. Szerintem ez is egy olyan növény, ami nélkül nincs árnyas ágyás. Sokféle színváltozata van, tehát akár egy nagy kompozíciót is lehet belőle alkotni. Neki sincsenek túl nagy igényei, és egész évben díszít. Vágott virágként is érdemes kipróbálni, lazítja a csokrokat.

Kerti hortenzia - Hydrangea macrophylla

Az ágyásba került hortenzia is, ezek körül egyet egy évig kaspóban neveltem, az nagyon nagyra nőtt, de ami furcsa volt, hogy olyan bazi nagy virágokat hozott, hogy ki kellett karózni, és hamar el is száradtak. Szóval nem tudom, mi volt itt a bibi. Illetve Aldiban vettem egy kicsi akciós hortenziát, a levélzete üdezöld, nagyon tetszik, de nem tudom, lesz-e rajta virág. Hortenziával azért érdemes próbálkozni, mert nagyon kevés virág van így tavasz végén, nyár elején, ami árnyékban ilyen színes virágokat hoz.

Kúszó hortenzia (Hydrangea petiolaris), bugás hortenzia (Hydrangea paniculata)

A bugásról nem ejtenék sok szót, úgy tűnt, hogy nem éri meg 2019-et, de végül összeszedte magát és kb. a kiszáradt ágakon hozott új hajtásokat. Most van két hosszú ága, de még nem virágzik. A kúszó hortenzia pedig azért fantasztikus, mert kb. egyike annak a 2-3 virágzó növénynek ami befut egy északi fekvésű falat. Léggyökerekkel kapaszkodik. Ez itt északkeletre néz, nagy reménységeim vannak iránta. Ábel csinált ide egy csillag alakú futtatót, viszont ami jó hír, hogy ez a növény nagyrészt megtámasztja saját magát, szóval nem kell apácarács, vagy ilyen komoly támasztékrendszer neki. Beszámolok még róla, hogy hogy halad.

 Hozzáteszem, a kúszó hortenzia miatt tolt le a nyugdíjas házaspár, akik ezt a zöld hálót csináltatták, hogy én aztán ne futtassak semmit se erre a hálóra, mert attól rettegnek, hogy a növények kikezdik a hálót és lerántják az egészet. Hát, nos, szerintem nem fogják lerántani, illetve első körben le kellett volna veretni a vakolatot, és lett volna egy klassz, befuttatható téglafal.

Erről van egy másik sztorim is, mert a parkoló kezdetén lévő omló, málló vakolatot leverték a szakik, április-május táján, a közgyűlésen meg ment az ájuldozás, hogy hej de ronda a fal, a csupasz tégla, mi lesz azzal, blabla, mert 2 éve kb. ledugtak x méterenként vadszőlőt a fal tövébe, de az csak a földre terült el, meg senki se gondozta kb, aztán persze júniusra meg olyan óriási ütemben jött át a szomszéd telekről a falon át a vadszőlő, hogy valami gyönyörű függönyként omlik rá a falra. Persze egy-két dolgozó, aki ezen a részen parkol, fogta magát és visszalendítette a vadszőlőt a túloldalra (talány, hogy hogyan), úgyhogy most kissé foghíjas. Vicc az egész.

Hagymások

A hagymások az egy külön fejezet kéne, hogy legyen, mert a kertnek egy további dimenziót adó csoportjáról van szó. Ugye tél végén, tavasszal lehet gyönyörködni a nagy semmiben, ha nincsenek hagymások. Szerintem nagyon olcsóak mondjuk ezekhez az évelőkhöz képest, és olyan hatásuk van a tél végi depressziós időszakban, mint semmi másnak.

Kockásliliom - Fritillaria meleagris

A kockásliliomba Monty Don szerettetett bele. Szerintem egyrészt a GW epidózok (Gardeners' World) során találkoztam ezzel a csodanövénnyel, másrészt a Gardening at Longmeadow c. könyvében is ódákat zeng róla, nem hiába. 25-30 cm-re megnövő, kecses, különleges növény. Csak néhány hosszú szálú hajtást hoz, a tetején pedig a kígyófejre / még nyílás előtt / (angolul Snakeshead Fritillary) emlékeztető virágot csodálhatjuk. Kockás!!! Hány növényt ismerünk, ami kockás virágot hoz? Szóval rendkívül elegáns, én magokat is ajándékoztam az egyik fejből anyukámnak. Mondjuk vicces volt, mert fogtam a még zöld fejet, leszedtem, felhoztam, leraktam a cipőtároló dobozra, aztán pár nap múlva meg szétrobbant, megsárgult tok, sok-sok mag várt, én meg elgondolkoztam, hogy mi is történhetett. Elfelejtettem borítékolni, de azért sikerült összeszedni őket. Azt hiszem olyan 10-15-ös csomagban vettem a hagymáit, ősszel ültettük el, és szépen ki is keltek.

Krókusz - Crocus

Ódákat is lehetne zengeni róla, tüneményes kis hagymás. Sárga, fehér, lila és cirmos színekben pompázik, tavaszköszöntő. Picike, kb. 10 cm-re nő. Mivel bújásakor kb. semmi sem nőtt még ki, így nyugodtan lehet egy ágyás belső részeire is ültetni. Monty Don szerint 1000 krókusz kell a hatás eléréséhez, hát én egy 100 db-os botanikai csomagot vettem, és így is látványos. Nekem azért is kedves a krókusz, mert amikor ősszel elütettük őket, a kislányom akkor volt 1 éves, és igazán lelkesen segített. Leguggolt velem az ágyásba, én ezzel a hagymaültető kis pisztolyszerűséggel fúrtam a lyukakat (töredelmesen bevallom, nem mindig sikerült a javasolt 3x a hagyma nagysága mélyre ültetni), ő pedig dugdosta a hagymákat, néhol fejjel lefelé, néhol oldalasan. Igazán kedves emlékem. Amikor kikelnek, olyanok, mint a kis mécsesek.

A krókuszt, miután elnyílt, érdemes pár hétig még békén hagyni, nem levágni a hajtásait, mert ezzel is gyűjti az erőt a hagymája, és így biztosítható, hogy jövőre is szép legyen. Egyébként ez minden hagymásra igaz, hagyni kell töltődni, erőt gyűjteni. Nagyjából 6 hét után lehet rendbe tenni, ha zavarja a szemet.

Tulipánt is ültettem, azt viszont itt a lakásunk bejárata mellé, kaspóba. A tulipán az első évben a legsikeresebb, utána már gyengül a teljesítménye, ezért bevett szokás, hogy a frekventált helyekre kaspóban ültetik el a frissen vett hagymákat (jó, nekem rejtély, hogy mit csinálnak a hagymaküldő cégek), és aztán a későbbiekben azokat kiültetik a kertbe, ősszel/télen pedig új hagymák kerülnek a kaspókba. A kaspóról annyit kell tudni, hogy érdemes a hagymákat csak félig beültetni (de ez csak a kaspónál igaz), letakarni télen őket újságpapírral, akár csákóval, és ha már jó 10 cm-esek a hajtások, akkor felfedni. Nálam így mindegyik szépen kivirágzott, kihajtott, de idővel eldőltek, szóval erre még nem tudom, mi a gyógyír. De pl. ugyanúgy kaspóba ültetett, de teljesen eltemetett frézia, boglárka konkrétan eltűnt, elrohadt a földben az azt megelőző évben.

Erős szándékomban áll még nárciszt is ültetni, olyan elképesztően gyönyörű változatai vannak. Egyébként is gyerekkorom kedvenc virága volt a nárcisz. Hóvirágot szintén kaspóba ültettem, és elnyílás után, még zölden ültettem ki az árnyékos ágyásba.

Japán szellőrózsa - Anemone hupehensis Bressingham / Őszi szellőrózsa - Anemone hupehensis 'September Charm' 

Úgy látom, az angoloknál, meg úgy a kertkultúrában nagyon dívik az őshonos távol-keleti, főleg japán növények használata. Ez persze nem is csoda, mert rendkívül sok, változatos faj szereti az árnyékos, vagy száraz vagy nedves helyeket, a levelek sajátossága, színvilága pedig igazán esztétikus, gondoljunk csak a japán juharokra. Ez pedig különösen fontos, ha sokaknak pl. 4*6 méteres kicsi kertjük van, ami körül van határolva, de mégis többre vágynak pár páfránynál. Én is bepróbálkoztam a szellőrózsával, ami kínai eredetileg, méghozzá ezzel a két fajtával. Ők ősszel virágoznak, most augusztusban szépen jönnek a bimbóik. Itt is úgymond elrontottam, hogy csak 1-1 tövet vettem, mert azért olyan nagy hatást nem tudnak kifejteni, kicsit árválkodtak tavaly, de meglátjuk, idén hogy alakul a virághozam.

Rózsák

Amikor még egyáltalán nem volt tervben további ágyások létrehozása, úgy döntöttem, miért ne próbálkoznék rózsákkal az árnyékban. Tulajdonképpen nem volt olyan nagy hülyeség, de nem igazán figyeltem, hogy a leginkább árnykedvelő (ha van ilyen) rózsa után nézzek. Nyilván vannak kicsit kevésbé fényigényes rózsák, de úgy általában fényimádó növényekről van szó, akik szeretik a tűző napot. Két tő rózsát ültettem, a hátsó gyengén teljesít, most így augusztusig hozott vagy 2 bimbót, de a másik, amelyik egy cseppet több napot kap, egész szépen produkálja a virágokat.

A hátsó, kis szerencsétlen a "Königlicht Hoheit" teahibrid, a másik, szépen virágzó a "Centennial Star" teahibrid. Mindkettő intenzív illatú, el sem tudnék képzelni illatmentes rózsát. A rózsát metszeni kell, de egy mindent túlélő, kőkemény növény, úgyhogy nagyon elrontani nem lehet. A feketefoltosság a legtöbb fajtát érinti, ilyenkor a sárguló majd feketedő leveleket le kell szedni és elégetni vagy kidobni, hogy ne fertőzzenek tovább. A tetvek is általános jelenség, én, miután a befogott katica nem volt hajlandó csemegézni, kézzel nyomogattak össze a tetveket, és kb. júliusban már egy sem volt rajta. Az elszáradt virágokat le kell vágni, szépen a következő levélpár felett kicsivel, sréen ha lehetséges. Tiszta metszés legyen, ne nyeszetelés.

Japán hölgypáfrány - Athyrium niponicum 'Metallicum'

Ez a páfrány szerencsére él és virul, szürkészöld levelekkel dobja fel az ágyást. Kisebb termetű, 20-30 cm-es az itteni példány. Mindamellett képtelen vagyok lelkesedni a páfrányokért, persze, hasznosak, szépek de nem vagyok óriási rajongójuk.

Néhány szó még az ágyásról: fenyőkéreggel mulcsoztam a talajt, egyrészt a nedvesség megtartása céljából, másrészt hogy kevesebb gaz nőjön, harmadrészt, hogy így esztétikusabb a látvány. Azt mondják, minimum 5 cm legyen a mulcs vastagsága, különben nem sokat ér. Ez szerintem tökéletesen így van, csak nem könnyű megcsinálni.

Ami például mellényúlás volt, az az, hogy kötörőfüvet, egy klasszikus sziklakerti növényt ültettem ide, ráadásul a hátsó sorba. Pár centis növényről van szó, nagyon hamar feladta a létet. Ami szintén nagy mellényúlás volt, az a vattacukorfű. Fű árnyékba, JAJ, ne. Most már átraktam egy naposabb részre, de még ott sem a legjobb helyen van.

Ami még hiányzott tavaly, az a magasság. Magas növények, a tér kihasználása. Ezért lett idén a kúszó hortenzia, ezért hoztam ide egy rambler rózsát, és került ide egy jezsámen is. Ezekről majd később írok.

Ilyen volt az ágyás júliusban:

Kertészkedni egy társasházban, nehéz. De nem lehetetlen! Ezt a naplót azért írom, hogy egyrészt megörökítsem a kert változásait, a tapasztalataim, az emlékeim, másrészt azért, hogy másokat inspiráljak arra, hogy merjenek változtatni a lakókörnyezetükön és még a legvadabb betondzsungelt is próbálják meg zöldebbé tenni.

Én egy falusi gyerek vagyok, 29 éves (2019-ben). Pápakovácsiban nőttem fel (ez egy dunántúli kicsi falu, Pápa mellett). Végülis, ha az ember egy 6 házas utcában él, aminek a vége földútba torkollik, ami kivisz a szántóföldekre, illetve a telek végén egy domb van, azon túl meg a temető, és bárhova megy, óriási terek vannak, akkor az mégiscsak beivódik a bőrébe. A vérébe. Az agyába. A szüleim lelkes hobbikertészek, akik ahogy idősödnek, egyre többet panaszkodnak, hogy sok a munka a kerttel, de én azért nagyon is tudom, hogy mennyire büszkék arra, amit létrehoztak. Bár én mindig azt mondom, hogy több virág kéne, kicsit túlságosan is strukturális -  /az én szememnek/ - viszont mindamellett nagy terek, füves rész, formára nyírt sövények, lejtők, sziklakert, veteményes jellemzik. Fővárosi szemmel nézve órási telek.

Aztán az én introvertált jellemem a gimis megpróbáltatások után alig várta, hogy még nagyobb legyen a tér, ne is ismerjen senki se, mert hiába nagyok itt a terek, az emberek kevesen vannak és ismerik egymást. Nem mintha én lettem volna valami pletyka tárgya, egyszerűen vágytam a nagy budapesti titkok megismerésére, mit nekem vidéki nagyvárosok. Hogy utáltam azt, hogy "vidéki", hiszen akkor egész Magyarország vidék! Úgyhogy 18 évesen felköltöztem, ahogy ezt szokás mondani, koli, albérletek, aztán (mára már) férjemmel 2013-ban egy zuglói lakásba költöztünk, ami most is az otthonunk. Tetőtér, 3. emelet. Heló klímaváltozás és fák nélküli beton, nyáron 30 fok az alap a lakásban. Ok, legyen 28.

A társasházban 15 lakás van, és igen, ez a blog a társasház szépségeiről is fog szólni, hogy azért ez nem egy sétagalopp, és így közel 6 év után már igen-igen elvágyódom. De azt hiszem, szépen végig kell járni ezeket a fokokat, mert aki nem volt kollégista, nem lakott együtt másokkal, nem lakott együtt lakásban cigiző, mosdókagylóba hányó és otthagyó fiúkkal, vagy a szomszéd szobában szórakozóhely-szekussal szexelő lányokkal (na igen, ez nem volna gond, ha az ajtót be lehetett volna csukni, de az elválasztó ajtóban futott a netvezeték, és mikor a nyögésekre kel az ember, akkor nem az az első, hogy gyorsan kihúzom a kábelt és rájuk csukom az ajtót), nem aludt olyan ágyon, aminek a rugói beleálltak a belső szervekbe, nem lakott olyan sötét lakásban, ahol nem volt természetes fény és tele volt rácsozva, és pláne, hogy nem lakott társasházban, nem járta meg a közgyűlések poklát, az nem tudja igazán értékelni, ha van egy saját kis parcellája. Persze én tudom, hogy biztosan becsülik, de bár látnák az én szememmel, mikor mások udvarait, kertjeit nézem.

Szóval vissza a társasházhoz! A környék, hmm, kicsit lepukkant, a lakás, a társasház szép, igényes, új építésű. Van egy hátsó udvar, mondjuk azt, hogy kb 100-120 nm, de sosem mértem pontosan. Elárulom egyébként hol lakunk, a Nagy Lajos király útja és a Szugló utca kereszteződésének környékén. Sajnos a Nagy Lajos király útja itt eléggé elhanyagolt, mert itt fut a villamos, a sok kocsi, és fa, zöld alig. A betonon meg lehet pusztulni déltájban sétálva. Egyébként a Szugló utca lefelé és fölfelé igazán takaros, de nálunk nem. Mindamellett imádom a Bosnyák téri piacot.

Miután ideköltöztünk, rá egy évre örökbe fogadtuk Mollikát, egy kis terrier keverék kutyust, és ezt a hátsó udvart a vele való játékra használtuk. Nem igen használta egyébként senki az udvart, de azt tudni kell, hogy 4 lakás ránéz az udvarra. Azokat az első éveket azzal töltöttük, hogy a kutyakaki kérdést próbáltuk tisztázni. Merthogy akkoriban nekünk meg egy bérlőnek volt kutyája, és valaki mindig odaszaratta a kutyáját. De nem mi, mi kivittük az utcára sétálni a kutyát, max pisilni pisilt, de ha oda is kakilt 1x-2x, azt felszedtük. Volt még a szomszédunknak két macskája, az egyik beteges, nótorius lépcsőházba kakáló, hasmenéses macska, és szerintem ő volt a ludas, de csak-csak kieszközölték a lakók, hogy kitiltsák idővel a kutyákat az udvarról. Azt persze kiharcoltam, hogy a parkoló részen (az udvar mellett fut párhuzamosan) labdázni és frizbizni lehessen az ebbel.

A társasházról annyit, hogy vannak itt a veteránok, akik között egyfajta védszövetség van, ők azok, akik 18 éve, az építkezés óta itt laknak, számuk egyre csappan, jelenleg 4 lakás tulaja sorolható ide, ebből 2 lakás az udvarra néz. Az udvart egyébkét a 2000-es években a földszinti nyugdíjas pár rakta rendbe, mert az egész kb. sitt lerakat volt, de ezt csak az elmondásukból tudom. Csináltattak egy kerti fészert az udvar végébe, és kb. ennyi volt a sztori. Arról is jönnek a mendemondák, hogy másik két lakó veteményezett még annak idején a parkoló végén, ahol most egy kocsi parkol mindig.

Az udvar ÉNY-i végén egyébként fák vannak, de nemrég kivágtak néhányat a borostyán és/vagy elhalás miatt, úgyhogy rengeteg a vadhajtás. És rengeteg ez a szörnyű bálványfa is.

Az udvart ezen kívül, mármint a semmin kívül arra használták, hogy nyaranta pár alkalommal bográcsozzanak együtt a lakók, de ez is mióta itt lakunk, úgy kiveszett. Szóval van egy tűzrakóhely. Aztán pár éve lett egy nagy trambulin a kiskamaszoknak, egy kis kerti homokozó és idén egy kis csúszda is. Merthogy lett itt két kislány, az egyik most 3, a másik 2 éves, és ez a másik a miénk! :)

És tulajdonképpen meg is érkeztünk oda, hogy mi vezetett ahhoz, hogy ebbe az egészbe belekezdjek. Az igény onnan jött, hogy megszületett a kislányom, és olyan elemi erővel tört rám az, hogy egy valamennyire zöld környezetben nevelgethessem, hogy legyen egy kis szentély, ami a miénk, ahol meg tudom mutatni neki, hogy a zöldségek, gyümölcsök honnan is jönnek (nem, nem a bolt polcán nőnek). Felbuzgott az a vidéki vérem!

Persze én már pedzegettem sok éve az egyik lakónak, hogy mi lenne, ha kertészkednék itt kicsit, ő persze legyintett meg elvette a kedvem, hogy hagyjam, van itt kertész /néhavonta/, meg 1-2 ember pötyörészik ott az udvaron, ne csináljak én semmit. Úgyhogy akkoriban ez annyiban is maradt.

Az évek során persze minden közgyűlésen ez volt a téma, hogy legyen már valami takarosabb udvarunk, de pl. a nyugdíjas házaspár földcserétől elkezdve mindenféle beruházást szeretett volna, mások meg azt mondták, idézném édesanyámat, hogy álljon meg az ágybaszarás, ennyi pénzt nem fogunk rááldozni. Úgyhogy maradt az, hogy nagyritkán kijött a kertész sövényt vágni meg füvet nyírni. Nekem maradt a folyosó-kertészkedés balkon helyett, az emeleten (erről majd írok egy másik posztban).

Ám 2018 tavaszán, sutty, elhatároztam magam, és vittem egy OBI-s árnyékos ágyástervet a közgyűlésre.

Mutatok egy képet az udvarról akkoriban.

Az udvar rövid leírása: hosszúkás terület, ahonnan fotózom, ott a nyugdíjas párnak van egy kis takaró tujasövénye, erre merőleges a fagyal sövény ami végig fut az udvar mellett, és elválasztja azt a parkolótól. A 2/3 részénél látunk két tönköt, hogy itt volt valaha két nagy fa, de én ezekkel már nem találkoztam éltükben. Bal kéz felé egyébként málladozik a vakolat, borostyán, és egy elvadult orgonasor látható. Hátrébb ugye a kerti sütögető, trambulin, fészer. A fészer mögött, mellett rengeteg hulladék, egy mini lomi. A trambulin mögött az elsőn lakó hölgy kis fűszerkertje van, plusz leghátul is ő ültetgetett szedret, íriszt, krizantémot. A fű egyébként elég gazos, nyáron időnként kiszárad, de sokat locsolják, úgyhogy annyira nem vészesen. Egy hatalmas juhar áll a szomszéd telek tövében, lombjának nagy része az udvarunk fölé lóg. Én azt mondom, hogy hálás vagyok érte, mert nyáron szuperül hűsít itt a fővárosban, délután szinte teljesen árnyékba borítja az udvart. Kertészeti szempontból nem a legszerencsésebb, mert szinte nincs olyan terület, ami igazán napos lenne, de itt azt mondom, a mai hőmérsékletek mellett inkább legyen árnyék és kibírhatóság.

Az én akkori ötletem az az volt, hogy, bár a képen pont nem látható, mert a bal alsó szélén helyezkedne el, de az ott lévő gazos kis oldalsávban egy árnyékos dísznövény ágyást hoznék létre. Ekkor a közgyűlés odáig fajult, hogy megszavazták, hogy én legyek a kert felelőse, és évi 60 000 Ft-ot költhetek rá. Igazából a közös képviselőnek ebben annyit köszönhetek, hogy egy másik társasházat említett, hogy egy hölgy ott szintén ilyen felállásban milyen szép kis kertet művel a lakók örömére. Mivel nem is voltak sokan a közgyűlésen, törvénybe lépett a nagy változás.

A következő posztban pedig elmesélem az árnyékos ágyás történetét.